Lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?,

Felséges Úr! Felséges Isten! Első Atom!

Felséges Törvény! Mit mondjak neked? Isten, isten!

Tizenötödik nap Első nap Emily szálfaegyenesen tért vissza a tára [1] mögé. Egy percig nem gondolt arra, hogy jobb lenne hazamenni, vagy bezárkózni az irodába. Emilyt nem úgy nevelték, hogy kitérjen a kötelesség elől, bármilyen megrázkódtatás hatására. Ránézett a következő betegre, és már semmi más nem létezett számára. Történetesen egy idősebb asszony mutatta két duzzadt kezét, arra szeretett volna gyógyszert.

Hogy hívnak mostanában? Lloyd George?

My Friend Irma: The Red Hand / Billy Boy, the Boxer / The Professor's Concerto

Woodrow Wilson? Imádkozni akarok hozzád, hallod-e, hagyja abba a dohányzást, most lelki gyötrelem meg a neved, felség! Hallod-e, szólok hozzád - nem jajveszékelve, kétségbeesve verdesve öklöm a konok és hideg éghez: nézd, szelíden lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?, csendesen és egyszerűen - mint a vándor, ki szembejön, kérlek egy pillanatra, állj meg, ha ráérsz.

Felséges úr: ki a világot teremtetted, mégpedig bűnösnek teremtetted, mert különben hol marad a bűnhődés - ki létrehoztad lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?

Földet hogy legyen mit vízözönbe fojtani - ki a koldus egy dénárját elvetted, hogy annak add, akinek ezer van, ó, bölcs kamatláb - ki báránykát és őzikét nevelsz a mezőcskében, enni adsz neki, és felruházod őt, hogy élne és sokasodna - és közben az erdőn farkaskát és tigriskét is nevelsz, hogy az is éljen és sokasodjon, mégpedig úgy, hogy felfalja a báránykát és az őzecskét - ó, felséges úr - ki a hetedik napon embert is teremtettél, hogy lássa a napot, örüljön és ujjongjon, értse meg életét, aztán dögöljön meg kínok lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?

- te, ki a szenvedést bünteted s az örömöt megjutalmazod - te felséges, tébolyult grimasz, aki most a világot kormányzod - egy szóra, az istenért! Állj meg - egy szóra csak!

Nem akarlak meggyőzni és nem akarlak meghatni. Nyugodtan nézem már játékaidat, és méltányolni is tudom. Te, ki a szenvedést nem, csak az unalmat ismered, úgy veszem észre, a halál kedvéért csinálsz mindent, mivel szórakoztat téged a rémület és kétségbeesés. Játszol velünk, mint jóllakott vadász a kutyájával - a rongyos létet, ezt a koncot, odadobod elénk, s amikor beleharapunk, elrántod: aztán harsogva nevetsz, hogy acsarkodunk, felhúzott ínnyel, levegő után kapkodva.

Te mulatsz ezen, és én értelek - ha nem születtem volna embernek, hanem isten lennék, mint te, valószínűleg engem is mulattatna, ötéves koromban, mikor még nem tudtam, hogy nekem is meg kell halnom, emlékszem, élvezettel tépdestem ki a legyek lábát: a Halálfélelem mutatta be aztán elválhatatlan, haszontalan koldus barátomat, a Részvétet.

Én meg tudlak vásároljon dohányzásellenes gyógyszert érteni, felséges úr, a szenvedés és gyötrelem, a haldoklónak kétségbeesett kapaszkodása és hörgése nagyon mulatságos látvány lehet. És ha most mégis megállítalak téged, e gyermek előtt, ki itt az utcán didereg, mert az iskolában nem fűtenek, és otthon nincs szén - nem azért teszem ezt, hogy részvétet keltsek a szívedben.

Ó, kérlek szépen, csak azt kérdem tőled: lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? akarsz ettől? Felséges kedvedhez méltatlan játék ez, igazán - hadd ezt, keress méltóbb ingert magadnak, menj a kórházakba, nézd meg a katonákat, tombolj, vigadj! De mit akarsz attól elvenni, akinek semmije sincs? Ez még nem örült és nem szenvedett. Nem ért téged, és nem haragszik rád - ez nem rontott el semmit, ez nem fél senkitől - ez nem veszélyeztette az európai egyensúlyt túlságos fegyverkezéssel, ez nem akarja kiéheztetni Németországot, ez nem akarja elzárni a Dardanellákat.

Ez nem sértette meg a semlegeseket, ez a japánokkal jóba van, ez a hágai egyezményt nem hágta át - ez nem szegte meg a szövetségi esküt, a kereskedelmi szerződést nem bontotta fel - ez nem mozgósított tárgyalás közben, ez nem utasított vissza békejegyzéket. Nézd, ez egy kisfiú, akinek azt mondták, hogy most nincs iskola, és ő tűnődve áll az utcán, és didereg.

Mit akarsz elvenni tőle, mit vehetnél el tőle? A kis lovát, ami a sarokban áll törött lábakkal és kopott szemekkel?

A kis eget, amit az ablakon keresztül látott, vagy azt az éles, boldog kis sikoltást, egyszer, mikor jókedve volt - vagy azt a két szót, amit megtanult, vagy azt a kis kutyát, akivel egyszer játszott, s aznap éjjel álmából felnevetve hívta - vagy a kis kabátját vagy kezének rebbenését, ahogy meg akarta simítani a bársonyt a kabát szegélyén? Vagy az életét?

KARINTHY FRIGYES: HÁTRÁLVA A VILÁG KÖRÜL

Hiszen nem is ragaszkodik hozzá, nem jajveszékel és nem őrjöng - és ha eléje állanál és vérben forgó szemekkel kiáltanál rá: add ide az életed - ő csodálkozó és komoly szemekkel rád nézne, és - szótlanul és engedelmesen, mert megtanulta, hogy szépen, illedelmesen szót kell fogadni - odaadná neked az életét, úgy, ahogy a labdáját odaadta, mikor egy rossz fiú elkérte tőle, és elfutott vele - ő meg utánanézett a fiúnak, és lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?

üres kezét nézegette tűnődve. Vagy ha azt mondanád neki - idegen bácsi - "most jöjj velem! Felséges Háború - majd így nevezlek - mit akarsz tőle? Ő fázik, és nem érti ezt az egészet - szeretne már valami mást játszani - ő menne is már innen, ebből a furcsa világból, amelynek ajtaján nem dörömbölt, nem erőszakoskodott. Ő csöndesen lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? nyugodtan aludt, egy-két éve még, odaát, a semmiben - ekkor nagy hangon kiáltottak rá, hívták, idézték - és ő, aki nem kérte az életet, nem vágyott rá, engedelmesen megjelent.

Már rengett és zakatolt a világ akkor is - vér folyt, és haldokló hörgött - de nekifeszülve, csikorgó fogakkal jártuk a táncot mindannyian, mert a felséges háború így szólt, elváltoztatva hangját: meg kell lennie a jövő érdekében! Hát most itt az utód, főtisztelendő Háború: itt áll előtted az utcán, és tágra meresztett szemmel kérdi: mi tetszik, kérem?

Itt vagyok. Ha jól értettem, rólam volt szó, engem hívtatok. Apám elesett, mert azt mondták neki, hogy ezzel jobb dolgom lesz majd e világon - anyám meghalt, mikor én születtem, feláldozták őt ezek az új orvosok, akik nehéz szülésnél, kezükben a késsel, a messzi jövőbe néznek, s ihletett szájjal kiáltják - hadd pusztuljon el ez a nemzedék, csak a következő legyen boldog és nagy és elégedett! Hát most itt áll a következő nemzedék - itt áll az utcák sarkán, Berlinben, Párizsban, Londonban, mindenütt.

Csodálkozva néz szét - hol van hát a Kánaán? Vagy nagyon is sietve jöttünk, várhattunk volna még?

Hja, persze, talán nem rólunk volt még szó - majd az unokáink! De honnan vegyük az unokákat? Meglesz az is, ha parancsoljátok, de kérünk valami rendeletet vagy törvényt, hogy három- és négyéves korunkban apák és anyák lehessünk: tovább nem nagyon bírjuk ki ebben a paradicsomban, amit Euróra szerencsésen kiverekedett magának.

Dohányzási kód Dzeržinskben fázunk, Háború bácsi, kérem szépen. Felséges Háború - nem szégyenled magad? Akinek rossz a lelkiismerete, nem tud így szembenézni - az ő lelkiismerete tiszta. Egyszerű ősz szakállt visel, mint Szókratész. Egyszerűen öltözködik, de egyszerűsége nem keresett: természetesen fejezi ki lényének nyugodt harmóniáját. Türelmesen és figyelve hallgatja végig, ha beszélsz, s mielőtt felelne, gondolkodik.

Ahogy gondolkodik, ahogy aztán lassan és nyugodtan beszélni kezd, látnivaló, hogy semmiféle elfogultság, előítélet, ösztönszerű szimpátia vagy antipátia nem vezeti veled szemben, és nem befolyásolja - azon gondolkodik, amit mondtál neki, s igyekszik megérteni, mit jelent az - önmagáról, minden zavaró és érzelmi vonatkozásról megfeledkezve, magát a lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? forgó kérdést vizsgálja és mérlegeli az elképzelhető szempontok minden elképzelhető egybevetésével, valamennyi képességét arra összpontosítva, hogy ítélete tárgyilagos lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?

igazságos legyen, mintegy mértani középarányos a lehetséges szélső ítéletek között. Mint a mértani középarányos, valamely dologról való véleménye a dologra vonatkozó minden elképzelhető véleményhez közelebb áll, mint, e vélemények egymáshoz. Ha leszokott a dohányzásról, hízik audiatur et altera pars elvét mintha neki találták volna ki - soha nem mond véleményt az ellenkező felfogás meghallgatása előtt.

1. Milyen gyógyszereket használjon dohányzáskor
2. Fájdalomcsillapítók és dohányzás
4. На номерном знаке авто была надпись МЕГАБАЙТ в обрамлении сиреневой неоновой трубки.

Ha aztán válaszol, az ellenkező felfogások képviselőinek mindegyike azt hiszi, hogy tulajdonképpen neki adott igazat. Szenvedélyes kitörés, indulatok vad összecsapása, erőszakos elintézése valamely vitának, elképzelhetetlen az ő jelenlétében - mindkét féllel meg tudja értetni, hogy neki nincs teljesen igaza, és hogy abban, amit a másik mond, nagyon sok megfontolásra érdemes igazság lappang.

Fölüláll minden párton, mert minden pártprogramban azt látja és vizsgálja csak, ami benne lényeg és abszolút eszme és gondolat. Ideális elnök, vezető férfi, reprezentáns. Lecsendesíti a heveskedőt, biztatja és bátorítja a félénket. Ha mint ilyent, egyhangú lelkesedéssel felkérik, fogadja el a vezető állást, a tömegek képviseletét, gondolkodási időt kér, megfontolja a dolgot, és többnyire elfogadja. Ő az, aki kirántja a kátyúba került szekeret, és ő az, aki megfékezi, ha rohanni kezd a lejtőn.

Fölfelé óvatosan és megfontoltan bár, de határozottan követeli a tömegek jogát - ám ő az, aki csendre és mérsékletre inti a forrongó és zajongó tömeget, és figyelmezteti, hogy gondoljon a következményekre.

A gazdaggal megérteti hogy gondolnia kell a nyomorra is, és jótékonynak kell lennie - a szegénynek megmagyarázza, hogy a gazdagot nem szabad gyűlölnie, mert gazdagságra szükség van.

Csak nyugodtan! Tedd az első iskolai napot stresszmentessé

A beszédben kedvenc fordulatai ezek: "meggondolás tárgyává tesszük" - "ma még korai volna" - "ha azonban ezzel szemben tekintetbe vesszük" - "nem szabad megfeledkezni azonban" - "be kell várni míg a dolgok természetes alakulása" - "nem szabad elhamarkodni" - és más ilyenek. Mert ő mindig a jövőre gondol, és a jövő érdekében kitartásra és nélkülözésre inti a már-már kétségbeesőt.

Ha valahol szerencsétlenség történt, ő az, aki hangosan mindenkit arra int, hogy nyugodtan viselkedjék, nehogy kitörjön a pánik. A vérében heverő szerencsétlent nyugodtan és komoly részvéttel nézi, kitörés nélkül, szomorúan, de belenyugodva a változhatatlanba. A fájdalmában őrjöngő anyát szelíden visszatartja, szavába vág, ha bosszúért üvölt - megérteti vele, hogy senkit nem szabad okolnia, csak a végzetet. Úgy véli, hogy bizonyos körülmények között csak egy kisebb szerencsétlenséggel lehet egy nagyobbat megakadályozni: ennek a kisebb szerencsétlenségnek lefolyását aztán komolyan, megadással, meglepően jó idegekkel nézi végig, képes még elősegíteni is, még akkor is, ha ez a kisebb szerencsétlenség véletlenül nem is olyan kicsi - ilyenkor meggyőződéssel hirdeti, hogy a másik szerencsétlenség nagyobb lett volna.

Minden igazi ezermesternek hasznára válnak ezek az eszközök. Neked van már otthon?

Ebben rendületlenül hisz. Ebben a hitben inti csendre, nyugalomra az őrjöngő kiáltozókat, ha ég a ház, és az egyik szobában benn rekedtek néhányan. Szelíd, okos szóval magyarázza ilyenkor, hogy nyugodtan és megfontoltan be kell várni, míg az a szoba, a bentlevőkkel együtt, teljesen leég, mert csak így lehet megmenteni a ház többi részét, és azokat, akik benne vannak.

Mert ő a tiszta szem, a nyugodt megfontolás, az előrelátó tudat. Ő az, aki lecsendesíti a vizeket és elsimítja a kitöréseket - ő az, aki megakadályozza a világ összeomlását.

Neki köszönhetjük, hogy a világ nem omlik össze. Nem omlik össze, hanem marad olyan komisz és elviselhetetlen, mint amilyen. Ő a legundokabb puhány minden puhányok között. A fertőzött seb megtisztul, gyógyulásnak indul, az orvos teljes épségben adja vissza betegét a társadalomnak Olvasom, és két perc múlva lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? vallom be magamnak, hogy nem örülök, sőt, valami zavart nyugtalanság van bennem, kellemetlen íz, levert érzés, mintha Épségben adja vissza a társadalomnak De mi ez, hát én komisz és erkölcstelen vagyok, nem örülök annak, hogy embertársaimat megmenti a diadalmas tudomány?

Lássuk csak, hiszen jó embernek ismertem magam. Nem is arról van szó, úgy látszik, hogy megmentik őt, az rendben volna.

Ha nem tudod, hogyan kezdj hozzá az edzéshez, YouTube-on sok videót találsz a témában.

Csak a "társadalomnak való visszaadás" körül van egy kis baj. Emlékszem, a román háború kitörése előtt volt egy ehhez hasonló nyugtalan érzésem. Hír jelent meg valamelyik román lapban, hogy előkelő hölgyek védnöksége alatt megalakult a román vöröskereszt, serényen munkához lát, kórházakat épít.

J. CARASONI: A FEHÉR MÁGUS

Még szó se volt hadüzenetről, ultimátumról, a követek barátságosan diskuráltak, "fogadja nagyméltóságod legmélyebb A háború aludt még, szuszogva és mélyen, de a jótékonyság ott sürgölődött lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?

körülötte, keményen kopogó papucsban késeket zörgetett, csörömpölt a tányérokkal - most már fölébredhet, mondta hangos önérzettel, készen várom őt, a szoba ki van takarítva. Mint a régi viccben a két utazóügynök, úgy ülnek egymással szemben Jótékonyság és Szerencsétlenség, és a Jótékonyság így szólt: Fogadjunk tíz forintba, hogy én tudom, mit akar maga.

Halált akar és jajgatást, rettentő sebeket akar, levágott lábakat, felhasított beleket. És a Szerencsétlenség átadta a tíz forintot, "eltalálni ugyan nem találta el, de egy jó ideát adott". Vannak igazságok, amiket csak egy hazugsággal lehet megközelíteni. És vannak gonoszságok, amiket az erkölcs és önzetlenség tesz lehetővé: a naiv erkölcs és önzetlenség, mely rajongva és lelkesen megy előre, utat tör, fáklyát visz, s nem veszi észre, hogy a gonoszság számára taposott ösvényt, gyújtott világosságot, hogy benne garázdálkodjék.

Ó, bölcs, nagyszerű tudomány, ki az igazságot és életet keresed, és a szemed a messze csillagokba lát, ó messze látó tudomány, nézz magad körül, tekints a lábad elé, vigyázz! Ó, rajongó francia orvos, kinek kezében boldog izgalomtól remeg a csodatevő szer, amit felfedeztél - állj meg lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? percre, mielőtt a kórházba rohansz, hogy elkiáltsd: "kegyelem a szegény lábnak és kéznek!

Boldogtalan sebesült, állj fel és járj és élj! És visszakapod őt, most már holtan - és a rajongó, vak tudomány dolgozni kezd újra, és talán kitalál egy új szert, amivel feltámasztja őt halottaiból. Feltámasztja a kezet és a lábat és a fejet és a fejben a gonoszságot és ostobaságot, és az egész bolond gép zakatolni és száguldani kezd újra, és visszarohan a halálba. Rajongó tudomány, az a baj, hogy te csak kezet és lábat és fejet látsz, és nem látod az egész embert.

Meg tudod mondani, mire valók a testrészek, de nem tudod megmondani, mire való az egész ember. Ne a kezet és ne a lábat mentsd meg: mentsd meg az embert, ó, tudomány! Jöjjön már a Te országod, embernek fia, aki talán mégiscsak visszatérsz mihozzánk végre, szerényen és egyszerűen, nem kérkedve azzal, hogy Názáretből jössz, akármilyen néven akármilyen formában: talán valami szerény és szorgalmas tudós ruhájába öltözve, aki a tömeglélektan fontosságára hívja fel a figyelmünket.

Jöjj el, és fedezz fel valami szert, ami fertőtleníti a beteg és pusztuló lelket: értesd meg velünk, hogy vannak kóresetek, ahol ki kell szúrni az egyik szemet, hogy milyen gyógymódot válasszon másik szem látni tanuljon - és le kell vágni a lábat és kezet, hogy egészben maradjon az, amit magunkban embernek nevezünk.

Ugyan, mondom magamnak, ostobaság. Gyorsan másra próbálok gondolni. Egyszerre csak érzem, hogy a fejembe tódul a vér. Felugrom, és az asztalra csapok. Nem különös ez? Nagy fájdalmakat, komisz sérelmeket el tudtam felejteni, ezt meg De, úgy látszik, a velünk történt események emléke nem jelentőségük arányában marad meg bennünk hosszabban vagy rövidebben - valami titkos, mélyebb törvény határozza lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?, mi az, amit el kell raktároznia értelmünknek, és mit kell eldobálni.

Anyám arcára nem emlékszem, de emlékszem kezeire.

Emlékszem, minden ok nélkül, három éves koromból, egy téli délutánra, amelyen semmi se történt - és csak hallomásból tudok róla, hogy hat éves koromban egy kútba estem, és halálveszedelemben forogtam.

Ez is ilyen. Legjobb, ha megírom, akkor talán elintéződik bennem a dolog, és el tudom felejteni. Megírom, mintha fontos vagy legalább érdekes eset volna, holott nem az: hacsak annyiban nem, hogy három év óta majdnem naponta eszembe jut.

Három évvel ezelőtt gyalogos közkatona voltam, és egy délben a várból jöttem lefelé. A propellerállomásnál megálltam, dohányzó fájó lábak fáradtan, tűnődve néztem a vizet. Ekkor két tiszt jött velem szembe, egy főhadnagy és egy - kabátujjon három aranystráf, gyengébbek kedvéért - egy tábori lelkész, ami kapitányi rangnak felel meg. Egyszerre tisztelegtem mind a kettőnek, azt hittem, összetartoznak.

De nem, a főhadnagy gyorsabb léptekkel továbbsietett. A lelkész, a pap - Krisztus szolgája - azonban megfordult. Meg voltam dermedve. Az olvasó higgye el nekem, becsületszavamra mondom, szenvedélyes energiával és elszoruló torokkal esküszöm és esküdtem azóta százszor, egyedül állva a kék ég alatt, esküdtem a felhőknek és a süket térnek és a távoli lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról?, becsületszavamra esküszöm, hogy én tisztelegtem.

Szükségem van rá, szenvedélyesen ragaszkodom hozzá, hogy ezt elhiggye nekem, elhiggyék nekem, még a Mars csillag lakói is, elhiggyék a késő századok, akik ítélnek majd fölöttem, és tanúskodjon mellettem az ég és föld és pokol, a végső ítélet napján, mikor számon kérik tőlem, hogy tisztelegtem-e, mert a pap, a lelkész, a kapitány nem hitte el nekem. Ránéztem, őszintén és melegen a szemébe néztem, barátaim.

Azt akartam mondani neki, hogy talán nem vette észre, mert egyidőben tisztelegtem hogyan leszokni a larisa guzeeva dohányzásról és a főhadnagynak.

Ekkor a tábori lelkész odalépett hozzám. És farkasszemet nézett velem, és várt, lehetséges-e maga leszokni a gyomlálásról? megszólalok-e még egyszer. Én azonban nem szólaltam meg többé, csak a szemébe néztem - és ő farkasszemet nézett velem, vitézül és bátran, holott nála semmi fegyver nem volt, az én oldalamon pedig bajonett fityegett. Farkasszemet nézett velem, és nem félt tőlem - holott nekem igazán semmibe se került volna, hogy még egyszer megszólaljak, legfeljebb fölakasztanak, mögöttem az én igazságom állt, és az, hogy tisztelegtem - míg ő mögötte csak az állam és hadsereg és a fennálló rend.